by
Közismert tény, hogy a magyar társadalom számtalan törésvonal mentén repedezik, a különbségek egyre gyorsuló mértékben növekednek. Sajnos kevés figyelem irányul a médiákban a kistelepülések fejlődésének drasztikus lassulására.
A lassúló fejlődés az leszakadás
Az 1990-es évek elején az önkormányzati törvényben visszaadták a községek igazgatási, jogi és ebből adódóan döntési önállóságát. Ennek hatására a falvak fejlődése kedvező irányt vett, gyors ütemben indult el a még hiányos kommunális infrastruktúrák kiépülése, a helyben szükséges intézményhálózat fejlesztése. A töretlen fejlődés mára azonban nem általános, elsősorban a megyei jogú városok környezetében összpontosul. Azok a települések, amelyek közlekedési kapcsolata kedvezőtlen, hiányos az infrastruktúrájuk és az intézményrendszerük, nem tudnak helyben megfelelő megélhetési lehetőséget biztosítani, elöregednek és egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. És ezzel negatív spirálba kerül a településeink egy része, elsősorban a kisfalvak.
Kisfalvak infrastruktúrája Nyugat- Dunántúlon
A KSH erre vonatkozó tanulmánya a Nyugat –
Dunántúl régiót elemzi, melyről köztudott, hogy ennél csak a
fővárost és Pest megyét magába foglaló régió mutat jobb
mutatókat. A Nyugat-Dunántúli régióban található
Győr-Moson-Sopron, Vas és Zala megyékben a
korösszetétel kedvezőtlenebbé vált az elmúlt években, az
időskorúak részesedése folyamatosan emelkedett, a
gyermekkorúaké pedig nagymértékben zsugorodott, így a
korstruktúra az idősebb korú generációk irányába tolódott
el.
Az idősödő népességű kisebb falvakban a lakások közművekkel
való ellátottsága összességében kedvezőtlenebb, mint az
összes községben együttvéve. Ezeknek a községeknek
megközelíthetősége kedvezőtlenebb az átlagosnál. Vasúti
megállóhelye többségüknek nincsen, így az összeköttetést a
közúthálózat, illetve az azon bonyolított helyközi
buszforgalom biztosítja. Jóval az átlag alatti a postai,
banki vagy kábeltelevíziós szolgáltatások megléte. Az
életképes helybeli vállalkozások száma alacsony, gazdasági
teljesítőképességük szerény, mivel ezek között jellemzőek a
kevés tőkével rendelkező magánkezdeményezések.
Az egészségügyi és a szociális ellátás helyzete
Ezekben a kis lélekszámú és öregedő falvakban élőknek egyre nehézkesebb a háziorvosi alapellátás igénybevétele a praxisok számának csökkenése, és a helyben történő rendelések ritkábbá válása miatt. Az elmúlt időszakban mérséklődött azon települések a száma, ahol helyben van az orvos. A háziorvosi székhelyek túlnyomó többsége a nagyobb településeken összpontosult, házi gyermekorvosi rendelőt pedig csupán egy helyütt alakítottak ki. A szakellátás helyben történő igénybevételének lehetősége ugyancsak korlátozott. Ahol létezett járóbeteg-ellátás, ott is elsősorban fogászati kezelések nyújtására korlátozódott. A romló demográfiai helyzet és a hátrányosabb gazdasági körülmények miatt ezekben a falvakban fontos szerepet kap a szociális gondoskodás, melyet az is jelez, hogy az alapellátások iránti igény nagyobb az átlagosnál.
„Felzárkozó települések” program
2019 júliusában jelentették be, hogy 10 Mrd Ft. állami
forrásból - melyhez következő évben további 6 Mrd Ft. lett
biztosítva – felzárkóztatási programot indítanak az ország
300 legszegényeb falujának megsegítésére. A program alapját
a Máltai Szeretetszolgálat korábban már elkezdett tiszaburai
és tiszabői modellje szolgáltatta, amely eddig összesen 67
településen működik, februárban jelölték ki a következő
51-et, és fokozatosan vonnák be a többit. Az eltelt két
évben meglehetősen keveset lehetett hallani, olvasni a
program eredményeiről, ugyanakkor nem vitatható a
célkitűzések abszolút szükségessége.
A 444.hu értesülése szerint eredetileg a Kormány az uniós
helyreállítási alapból áprilisban még 220 Mrd ft. -t
tervezett erre a programra, mely kétségtelenül szinte
csillagászati bővülést jelenthetett volna, hiszen 2013 óta
összesen 38 Mrd Ft. uniós pénz lett betervezve hasonló
programokra.
Végül: mégse!
A magyar kormány azonban úgy döntött, mégsem kéri a 3300
milliárd forintnyi kedvezményes hitelt, csak a 2500
milliárdos vissza nem térítendő támogatást!
A hivatalos magyarázat szerint azért, mert nem akarnak
jobban eladósodni. Valójában a Brüsszelben elhangzott
kritikai véleményeknek jelentős szerepe volt a döntésben. Az
így csökkentett lehívás eredményeképpen a 220 Mrd Ft. is
módosult, 77,5 Mrd Ft. lett a program keretösszege.
Ennek következtében jelentősen szűkíteni kellett a program
egészét és ezen belül az olyan terveket, mint az alábbiak:
- folyamatos jelenléten alapuló szociális munkáról és közösségfejlesztés,
- a várandósság és az első 1000 nap fokozott támogatása,
- a mobil egészségügyi szűrőpontok, laborok, rendelők és
- a közösségorientált pedagógia
A végleges lehívás már nem tartalmaz olyan számszerűsítéseket mint, hogy évente 30 ezer embert vigyenek el szemészeti és fogászati szűrésre, 18 ezer gyereket érjenek el fejlesztésekkel, vagy 125 óvoda, iskola dolgozóit képezzék tovább. Mint ahogy arra sem találni választ vajon más forrásból lesz-e és ha igen, milyen mértékben lesz a 77,5 Mrd Ft. felpótolva?
A nyugat – dunántúli régió kisfalvainak problémája azért jó kiindulási alap, mivel egy olyan gazdasági térségben készült a tanulmány, ahol a fejlettség szinte minden mutatóban mérve meghaladja az országos átlagot. Nem kell nagy fantázia ahhoz, hogy belássuk az ország legtöbb térségében - Ormánságban, Észak Magyarországon vagy a Dél Alföldön - ennél rosszabb a helyzet. Egy ilyen összevetés megmutatja milyen drámai és hosszútávú hatása lehet a NER helytelen prioritás választásának, kapkodó ötletelésének és nem utolsó sorban a sok száz milliárd forintnyi forrásról történő lemondásnak.
Remélem, hogy hamarosan elkészül és széles társadalmi vita által legitimitást is nyer az a koncepció, - amely a társadalmi szolidaritást alapjául tekintve, - tényleges és hatékony intézkedések lehetőségét mutatja meg a további térségi vagy települési leszakadások felszámolására.
Hozzászólásokra a Facebookon, a „kerek asztal csoport”
-ban van olyan lehetőség, hogy bárki elolvassa és akár
reagáljon is:
https://www.facebook.com/groups/762663054098897
