by
Kultúránk tesz azzá minket akik, és amik vagyunk. A
kultúrának ezért kell, hogy helye legyen egy közélettel
foglalkozó platformon is.
De nemcsak ilyen fennkölt gondolatok vezettek egy új
kulturális sorozat elindításában. Azok az izgalmak és
élmények is, amelyek a Baumgarten – díjasok művei közötti
keresgélés okozott. Mert ezek máris hiányoznak!
Ezért szeretnék itt néha megosztani olyan pillanatokat,
amelyek valamiért szinte „belém égtek” és így lettek
FELEJTHETETLENEK!
Néha a szerzők vagy az
előadók okán, máskor a mondandójuk miatt – vagy együtt,
egyszerre - okoztak nekem felejthetetlen perceket a
versek. Időnként újra olvasva, meghallgatva csodálkozok rá
ma is érvényes üzeneteikre!
Aztán más versek, amelyek megzenésítve még erősebben
hatnak.
Dalok, sanzonok, songok, melyekben nem egyszerűen
dalszövegek szólalnak meg valójában, hanem önálló
versek.
Tudom, mint minden válogatás ez is szubjektív lesz.
De hát, házigazdának lenni, néha előnyökkel is
jár….
A jazzben talán ez a leghíresebb és legemblematikusabb dal
mely a rasszizmusról szól, és ami
Billie Holiday hangján híresült el. Ennek szövege eredetileg
Lewis Allan verse, aki Abel Meeropol írói
álnéven publikálta azt 1937-ben. A
“furcsa gyümölcsök” metaforában egy
lincselést ábrázoló fotót lírizált a költő, ami két fekete
férfi,
Thomas Shipp és Abram Smith felakasztását
ábrázolja. Őket, egy soha nem bizonyított gyilkosság miatt
lincselték meg, és ez a gyilkosság a feketék elleni
rasszizmus egyik leglátványosabb példájává emelkedett. Ez a
dal volt az - ami 1939-ben meghozta a sikert Billie Holiday
számára - és
amit később a polgárjogi mozgalmak is a zászlajukra
tűztek.
(Forrás: fidelio)
Itt hallható a dal Billie Holiday előadásában, 1939-ből:
https://youtu.be/wHGAMjwr_j8
Furcsa gyümölcsök
(Fordította: gellcsi)
A déli fák furcsa gyümölcsöt teremnek
Vér a leveleken és vér a gyökereknél
Fekete testek hintáznak a déli szellőben
Furcsa gyümölcs lóg a nyárfákról
Pásztorjelenet a lovagias délen
A kidülledő szemek és a görbe száj
Magnóliák illata, édes és friss
Aztán hirtelen az égő hús szaga
Íme a gyümölcs a varjaknak, hogy széttépjék
Az esőnek, hogy összegyűjtse, a szélnek, hogy
beszippantsa
A napnak, hogy megrohassza, a fáknak, hogy lehullajtsák
Íme a furcsa és keserű termés
